• Hulló falevél

    Par Lizolda dans Bevezető le 3 Février 2019 à 16:24

    Szemébe mondtam , hogy nem szeretem.
    Vártam , hogy erre majd mit mond nekem.
    Gyötörtem,kínoztam szüntelenül . Féltékeny voltam oly'kegyetlenül.
    Hazudtam néki ,hogy más férfi várt ,ma este randevúnk volt .
    Szerettem volna ha könnyet ejt tán' De Ő csak nevetve fölém hajolt,
    S azt mondta :szeretsz te engem Szíved enyém ,tudom én .
    S én ellöktem magamtól durván Nem szólt egy szót sem csak nézett rám .
    A két szemét még most is látom, Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
    Egy percig állt, sebzetten, bénán, Nem szólt egy szót, csak elment némán.
    Hervadt falevél hullt le a fákról, Elvitte őt az őszi szél.
    Mégis minden este vissza - vissza várom, Mert szívem csak őérte ég. .
    Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár Szomorú szívem csak őreá vár.
    Beláttam ,hibáztam ,megbántam én Él bennem mégis egy halvány remény .
    Visszatér hozzám , ha eljön az ősz És rájön , hogy mégis szeretem Őt.
    Szerelmünk emléke mindent legyőz S még jobban szeretem mint azelőtt .
    Már érzem csókját a számon És látom lágy mosolyát .
    A vétkemet százszor is bánom És várom hívó szavát .
    Magamba járok az őszi ködben, Vállamra hervadt falevél röppen.
    Egy régi nótát dúdolok halkan, Szívem csak ott van ahol te vagy.
    Talán csak megszokás viszi a lábam Egy kis pad felé, a lomb alatt.
    Ahol összebújva ültünk még a nyáron, És mosolyogva néztél reám.
    0_d95ab_95b91368_XL (700x92, 49Kb)


  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :